Két székely eldönti, felmegy Pestre tojást árulni. Minden jó lenne, ha a tojások útközben össze nem törnének. Eldöntik, ha már a nagy utat megtették pénz nélkül nem térnek haza, így hosszabb fontolgatás után úgy döntenek, hogy eladják bolhairtóként. Kiállnak a Lánchíd végéhez, akkoriban nagy bolhajárás lehetett Pesten, mert estére olyan sor kerekedik, hogy a végét sem lehet látni. Egyszer egy vásárló megszólítja őket:
- Már háromszor sorban álltam, vettem magamnak, a feleségemnek, anyósomnak, de mindig elfelejtettem megkérdezni, hogyan is kell azt használni.
- Az a legegyszerűbb, fiam, megfogod a bolhát, jól összeszorítod, a szeme kigúvad, és hamar-hamar a szemébe csepegteted.
- ...Ha már megfogtam nem könnyebb egyszerűen a körmöm közt megölni?
- No látod fiam, még az a legbiztosabb...

A székely kaszál a mezőn. Látja ám, hogy futva érkezik a falu felől a fia. A gyerek messziről kiabálja:
- Édesapám, jöjjék rögvest haza, mert nagy baj van!
- Osztán mi a baj, fiam?
- A szomszédból átjött a Mihály bá, osztán addig-addig, hogy befeküdtek édesanyámmal a dunyha alá.
A székely kezében megáll a kasza, megvakarja a fejét, és elgondolkodva mormogja:
- De nagy marha ez a Mihály szomszéd! Pedig neki nem is lenne muszáj.