Csörög a telefon. A kisfiú veszi fel.
- Halló!
- Halló. Szerbusz, kisfiam! Otthon van az anyukád?
- Igen.
- És van vele valaki?
- Egy idegen bácsi. Fent vannak a hálószobában.
- Jól van! Akkor legyél szíves tegyél meg nekem valamit!
Menj le a garázsba, és hozd fel a puskát, jó?
Kis szünet a vonalban.
- Itt van!
- Akkor töltsd meg!
- Megvan!
- Jó. Akkor most fiacskám, legyél szíves, menj fel a hálószobába, és lődd le azt az idegen bácsit!
Megint egy kis szünet. Két távoli puffanás.
- Lelőttem!
- Nagyon jó. Akkor most szépen töröld le az ujjlenyomatokat a puskáról, és vidd vissza a helyére, jól van, Béluska?
- De én nem is Béluska vagyok, hanem Lajoska!
- Bocsánat, téves!

Móricka rossz fát tesz a tűzre, ezért az apja megveri.
Utána megkérdezi Mórickát.
- Móricka tudod miért kaptál ki?
Móricka ezt feleli erre:
-Látod ilyenek a szülők. Megverik a gyereket, aztán azt sem tudja miért!

Kohn bácsit behívatja a párttitkár.
- Kohn elvtárs, panasz van maga ellen. Klerikális befolyás alá került párttag létére mindennap keresztet vet.
- Én, párttitkár elvtárs? Hiszen nem is tudom, hogy kell keresztet vetni!
- Ne tagadja, Kohn elvtárs! Látták, hogy minden reggel, amikor kijön otthon a kapun, keresztet vet.
- Ja, most már értem! De nem keresztet vetek. Minden reggel, amikor kilépek a kapun, a fejemhez kapok:
"Észnél légy, Kohn!" Aztán a sliccemhez nyúlok, hogy begomboltam-e, aztán megérintem a zakóm bal zsebét, jobb zsebét.
Fej, slicc, szemüveg, párttagsági könyv rendben.

- Apu, megnyomhatom ezt a piros gombot?
- Persze.
- Apu, ez megharapott!
- Hát a nyulak már csak ilyenek.