Egy magányos öregasszony minden délben a harmadosztályú vendéglátó-ipari üzemegységben ebédel.
Szerény fogyasztása miatt amúgy sem nézik túlságosan jó szemmel, de az egyik felszolgálónak különösen a bögyében van, mégpedig egy sajátos szokása miatt:
étkezés előtt megtörli az evőeszközt az abroszban.
Egy napon már nem tűri tovább, mit művel a néni, s háborgó önérzettel az asztalához lép:
- Asszonyom, lesz szíves nálunk mellőzni ezt a kulturálatlan viselkedést!
Először is: a mi evőeszközeink tiszták!
Másodszor pedig ön csúnyán összepiszkítja velük az abroszt.

A főnök íróasztalán áll egy fotó, amin két aranyos óvodás gyerek mosolyog.
A titkárnő ahányszor bejön a szobába, mindig ránéz a képre, egyszer aztán meg is jegyzi:
- Kicsi korban még minden gyerek olyan édes!
De főnök, a maga gyerekei már kamaszok, miért nem rak ki róluk egy újabb fényképet?
- Azért, mert ha ezt nézem egész nap, és utána hazamegyek, könnyebben kibírom, hogy ne üssem agyon őket!

- Mi a különbség az anyós és az akácfa között?
- ???
- Az akác nem vérezi össze a láncfűrészt.

Zöld erdőben jártam, anyósomat láttam.
Céltávcsövön kukkoltam, nem mozdult, hát drukkoltam.
Éreztem a tavaszt, meghúztam a ravaszt.