Jean, maga tökéletes inas.
Már harminc éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha, egy cseppet sem löttyintett ki.
Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen.
A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek,
óvatosan visszaköpöm.

- Jean, hozzon egy szövőszéket!
- Minek, uram?
- Házassági tervet akarok szőni.

- Jean, ma a házunkkal szembeni járdán tálalja az ebédet!
- Miért, uram?
- Mert fogat húzattam, és a fogorvos azt mondta, hogy egyelőre a másik oldalon egyek.

- Miért olyan zöld az arca Jean?
- Egész úton a menetiránynak háttal kellett utaznom, és én azt nem bírom.
- Miért nem kérte meg a szemben ülőt, hogy cseréljen helyet önnel?
- Én akartam, de nem ült ott senki.

- Jean, mit tárcsáz a telefonon?
- Semmit uram, csak a figyelmét akarom felhívni.