Az állatok viccmesélő versenyt rendeznek az erdőben.
Viszont azt megeszik, aki rossz viccet mond.
A nyuszika kezdi, s a viccén mindenki nevet, csak a zsiráf nem.
Ezért a nyuszit megeszik. A következő a farkas, akinek a viccén mindenki röhög, csak a zsiráf nem.
Őt is megeszik.
A medve viccén senki sem nevet, csak a zsiráf.
Megkérdezik tőle,hogy mit nevet, s erre ő azt mondja:
- Milyen jó viccet mondott a nyuszika!

Az erdő közepén egy vadász egyszer csak egy hatalmas, félelmetes medvével találja magát szemben. Félelemtől remegő kézzel megkísérli lelőni a fenevadat, de nem jár sikerrel. Erre sarkon fordul és nekilódul: olyan gyorsan fut, ahogy csak bír. Végül azonban egy igen meredek szakadék szélén találja magát. Ekkor térdre hullik, égnek emeli széttárt karjait, és eképp fohászkodik:
- Istenem! Kérlek tedd ezt a medvét kereszténnyé!
Ekkor a fellegekben villámlás kerekedik, és a medve megtorpan, csupán néhány méternyire a vadásztól. Egy pillanatig tétován álldogál ott, aztán égnek emeli tekintetét és imigyen szól:
- Köszönöm Istenem! Köszönöm az ételt, amit ma elém tettél.

Két barát az erdőben sétál:
- Látod azt a hatalmas fát ott? - kérdezi az első.
- Igen.
- Képzeld, tavaly két perc alatt felmásztam a tetejére.
- Na ne mondd, mert úgysem hiszem. Volt tanúd rá?
- Hogyne. Egy medve.