Sztorik
Egyszer nem voltam otthon, és hívott az akkori pasim, aki görög volt, és Athénból telefonált. A húgom vette föl, de ő nem tud angolul, viszont nagyon hasonlít a hangunk a telefonban. Meg is mondta a görög pasinak ékes magyarsággal, hogy nem érti, amit mond, és hogy jövök haza este, és majd visszahívom. Szegény pasi meg azt hitte, hogy én vagyok, és megsértődtem rá valamiért, és nem állok szóba vele. Ezért aztán sorozatosan hívta a számomat, és mindig a húgom vette föl, aki éppen vizsgára tanult, és nagyon ideges lett a tizedik hívás után, és sűrűn wazzeg-ezett a telefonba, amit a pasi viszont értett, és ettől még jobban bepánikolt. Hiába tette félre a húgom a telefont, egy óra múlva, mikor a helyére tette, máris csörgött. A pasi sírt a telefonba, könyörgött, énekelt, meg minden, a húgom meg tajtékzott. Mire hazajött az apám, aki tud angolul, a pasi már a reptérről telefonált, hogy azonnal utazik Magyarországra, és a lábaim elé veti magát, hogy bocsássak meg neki, bármit is tett.

A kolléganőmmel esett meg ilyen sztori, hogy az uszoda előtt várta a férje a kocsiban. Kijött, bevágta magát az autóba, majd közölte, hogy indulhatnak. Amikor ránézett a sofőrre esett le neki, hogy egy másik autóba szállt. Mindketten jól meghökkentek. Ugyanolyan típusú volt az autó, csak az eggyel előttük állt meg. A férje meg jót röhögött, hogy ilyen nyíltan azért nem kéne ismerkedni.