Csapajev és Petyka lóháton menekülnek a kozákok elől. Felkapaszkodnak egy nagy fára, de a kozákok épp a fa alatt tanyáznak le. Egy óra múlva Petyka megszólal:
- Csapajev elvtárs, én nem bírom tovább, elengedem!
- Tarts ki Petyka fiam, ha mi elveszünk, elvész a forradalom!
Másfél óra múlva Petyka ismét panaszkodik, de Csapajev újra hitet önt belé. Majd még egy óra múlva Petyka kétségbeesetten mondja Csapajevnek:
- Csapajev elvtárs, én tényleg nem bírom tovább!
- Tarts ki Petyka, ha mi elveszünk, elvész a forradalom is!
- Én kitartanék, de a lovat nem bírom tovább a lábam között tartani!

Ejtőernyős újonc odamegy a kiképzőjéhez:
- Zászlós úr, én ma nem ugrom.
- Na de miért nem?
- Mert azt álmodtam az éjjel, hogy nem fog kinyílni az ernyőm.
- Értem. És ha kicseréljük az ernyőjét egy társáéval?
- Akkor ugrom.
Megtörténik a csere, az újonc kiugrik, megrántja a zsinórt, kinyílik az ernyő. Szépen jön lefelé, egyszerre az egyik társa elhúz mellette, majd becsapódik a földbe. Mikor az újonc is leér, kérdezik tőle:
- Tulajdonképpen te voltál, akihez az utolsó szavait intézte. Megmondanád, mik voltak azok?
- Hát, nem tudom... Csak annyit értettem, hogy ...nyáááádpiiicsááááj...