Trianonban tárgyalnak az országok további sorsáról a világháború után.
A tárgyalás közepén jelentkezik a magyar küldött, hogy szólni kíván. Felszólítják.
- Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor idejöttünk a Kárpátmedencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
A többiek nem igazán értik, kérdi az elnök, szeretné-e a magyar ha a hozzászólást jegyzőkönyvbe vennék-e.
- Á nem, nem kell. Csak úgy mondtam...
A tárgyalás folytatódik, megint szólni kíván a magyar:
- Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor mi idejöttünk a Kárpát medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
Megint kérdik, jegyzőkönyvbe akarja-e vetetni? Mondja:
- Nem kell, csak úgy mondtam...
A tárgyalás folytatódik, a magyar megint szólásra kér engedélyt:
- Én csak azt szeretném mondani, hogy mikor idejöttünk a Kárpát medencébe, az éjszaka ellopták a románok a lovainkat.
A román küldöttnek már vörös a feje, üvöltve kifakad:
- De hisz akkor még itt sem voltunk!!
Mire a magyar:
- Na ezt vegyék jegyzőkönyvbe!

Mindenki meghatottan áll, az igazgató beszédet mond, felcsendül a Honfoglalás zenéje. Mellettem áll egy öreg bácsi, hallgatja a zenét. Megkérdezi tőlem:
- Bocsánat ki énekel?
- Demjén Ferenc. - válaszolom.
Erre a papa:
- Szép hangja van, hányadikos a Feri?