Haldoklik az ember. A lelke Szent Péter előtt áll és várja a további sorsát.
- Akkor lássuk, életében milyen ember is volt.
Ki akar róla valamit mondani?
Az első lélek:
- Jó ember volt. Segítőkész, megértő, jó családapa.
A mennybe vele.
A második lélek:
A munkáját mindig becsülettel és tisztességgel végezte.
A mennybe vele.
A harmadik lélek:
- A pokolra ezzel a rohadékkal!
A haldokló lelke:
- Vovka, de hát barátok voltunk!
Vovka lelke:
- Azok voltunk. De egy ízben bementem egy közvécébe.
Ülök a vécécsészén és egyszer csak belép két üzletember külsejű fazon.
A piszuárnál állnak és beszélgetnek.
Hirtelen beront egy bérgyilkos és szitává lövi őket.
A félelemtől kővé dermedtem.
Még a lélegzetemet is visszafojtottam, imádkozom, nehogy észrevegyen.
A haldokló lelke:
- De hát mi közöm nekem mindehhez?
Vovka lelke:
- Mit gondolsz, ki csörgette meg a mobilomat?!

A gonosz kismalac találkozik a jótündérrel, aki azt mondja neki:
- Na, kismalac, ma jó napom van, kívánhatsz kettőt!
- Hát, az első kívánságom az, hogy itt ez a fa, verj bele egy olyan szöget, amit senki, de senki az égvilágon nem tud kihúzni!
A tündér bele is veri a szöget, utána megkérdezi a malackától:
- És mi a második kívánságod?
- Most pedig húzd ki!