A nyolcvanas évek közepén egy korszakalkotó műtétre kerül sor. Egy néger férfi baleset során elvesztett jobb középső ujja helyére egy fehér embertől származó ujjat varrnak fel. Egy idős sebész érdeklődéssel követi a műtéttel kapcsolatos cikkeket és interjúkat. Egy napon a buszon utazva felfigyel egy fogódzkodó fekete kézre fehér középső ujjal. Izgatottan szólítja meg a kéz tulajdonosát:
- Uram, nem is tudja mennyire örulök, hogy talákozhatom önnel. Szóval ön az a híres páciens. Mondjon valamit magáról! Hogy van? Hogy érzi magát így néhány évvel a műtét után? A kérdezett férfi morcosan reagál:
- Nézze, én egy egyszerű kéményseprő vagyok, épp a barátnőmtől jövök, és nem tudom, hogy maga mi a szart akar tőlem.

A francia válogatott csúnyán leszerepelt, Zidán megérkezik Párizsba, gondolja, beöltözik koldusnak, hogy ne vegyék észre. Fel is veszi a szakadt ruhát, kis mocskot ken az arcára és elindul. Egyik sarkon felkiált egy idős néni:
- Szia Zizu!
Gyorsan visszafordul, majd beöltözik rabbinak, fekete ruha, álszakáll, elindul, de a néni a sarkon megint hozzászól:
- Szia Zizu!
Ismét visszaszalad, beöltözik nőnek, magas sarkú, szoknya, de a néni ismét felkiált:
- Szia Zizu!
Odamegy hozzá:
- De nénike, hogy-hogy mindig felismer, hisz háromszor is beöltöztem?
- Ne b@ssz ki Zidán, hisz én vagyok, Barthez.