Úgy nézek ki mint Fred Astaire nőben.

A székely legény iszogat a kocsmában egy kínaival. Egy kis idő után, mikor már az alkohol is megtette a hatását, megszólal a kínai:
- Na te János, azt hallottam, hogy a székelyek kemény emberek, sok mindent kibírnak.
Erre János:
- Biztos úgy van, ha te mondod.
- Tegyünk egy próbát!!
- Tegyünk!!
- Ha ki mersz ide állni elém és fogadni védekezés nélkül az ütésemet, akkor majd én is kiállok, majd üthetsz egyet te is.
Ki is áll a székely, kap egy hatalmasat, nekivágódik a falnak, elviszik a mentők. Két hét múlva megint találkoznak a kocsmában:
- Hé te kínai, aztán miféle ördöngős ütés volt az, amivel kórházba küldtél?
- Hát az egy nagyon régi, sőt ősrégi kung fu technika, amit apám tanított, őt pedig a nagyapám, és így tovább.
- Valóban technikás volt ez a kufu-isten nyila, mert még életemben így kupán nem vágtak. De most rajtad a sor kiállni ellenem.
Ki is áll a kínai, hatalmas ütést kap, nekivágódik a falnak, elviszik a mentők. Egy hónapos kórházi ápolás után kiengedik, és találkozik a székellyel a kocsmában:
- Na, mondd el te János, mivel ütöttél így ki, milyen technikával, mert még ilyent nem tapasztaltam.
János fontoskodóan, de egy kis mosollyal a szája szélén:
- Francia technika.
- Az milyen?
- Hááááát, amint a nevéből is lehet következtetni, ez egy nagyon régi, régi, régi, mondhatom én is, hogy ősrégi rozsdás francia kulcs volt, amit apámtól örököltem.