Az állatok viccmesélő versenyt rendeznek az erdőben.
Viszont azt megeszik, aki rossz viccet mond.
A nyuszika kezdi, s a viccén mindenki nevet, csak a zsiráf nem.
Ezért a nyuszit megeszik. A következő a farkas, akinek a viccén mindenki röhög, csak a zsiráf nem.
Őt is megeszik.
A medve viccén senki sem nevet, csak a zsiráf.
Megkérdezik tőle,hogy mit nevet, s erre ő azt mondja:
- Milyen jó viccet mondott a nyuszika!

A nyuszi egy kicsit felöntött a garatra, s éjfélkor ballag hazafele.
Az erdő közepén elnyomja az álom, s ott azonmód elalszik.
Arra jár éppen a farkas, észreveszi a könnyű zsákmányt, már rá akarja vetni magát, amikor a fák közül előugrik egy másik farkas is.
A két vadállat egymásnak esik, végül mindketten ott maradnak a földön elnyúlva.
Reggel a nyuszi felébred, látja ám maga mellett a két döglött farkast.
Megcsóválja a fejét, s így szól magában:
- Nem szabad nekem innom! Ha részeg vagyok, mindjárt agresszív leszek és garázdálkodom.

Az erdőben a medve megnyitja a zenélő WC-t.
Mennek az állatok, egyszer csak beállít a nyuszika:
- Medve, tegyél be valami lassút, mert szarnom kell!
Két óra múlva kijön a nyuszika:
- K*rva anyád, mért a Himnuszt tetted be? Egész végig állva kellett szarnom!