Egy magányos öregasszony minden délben a harmadosztályú vendéglátó-ipari üzemegységben ebédel.
Szerény fogyasztása miatt amúgy sem nézik túlságosan jó szemmel, de az egyik felszolgálónak különösen a bögyében van, mégpedig egy sajátos szokása miatt:
étkezés előtt megtörli az evőeszközt az abroszban.
Egy napon már nem tűri tovább, mit művel a néni, s háborgó önérzettel az asztalához lép:
- Asszonyom, lesz szíves nálunk mellőzni ezt a kulturálatlan viselkedést!
Először is: a mi evőeszközeink tiszták!
Másodszor pedig ön csúnyán összepiszkítja velük az abroszt.

Mit mond a nászéjszakán a könyvkötő?
- Örülök, hogy felvágatlan példányt kaptam.
A sámfakészítő?
- Pont az én méretem.
A címerszakértő?
- Kár, hogy nem vagyok brit oroszlán.
A pilóta?
- Isten ments a kényszerleszállástól!
A krupié?
- Több tét nem áll.
A nyelvtanár?
- Nyelvérzékből jeles.
Az órás?
- A fene egye meg, ebben már piszkált valaki.
A sofőr?
- Már itt is megelőztek.
A fogorvos?
- Nem fog fájni.
A tanár?
- Ismétlés a tudás atyja.
A vadász?
- Ez csak próbalövés volt.

A bíró lefúj egy vitatható szabálytalanságot, mire az egyik játékos dühösen odakiált:
- Bíró sporttárs, maga vak?
- Mit mondott ? - kérdez vissza a bíró mérgesen.
Erre a játékos elszörnyűlködik:
- Jézusom, ez süket is!