A medve békésen eszeget a folyóparti málnásban, amikor a nyuszika elkezd neki ordibálni a széles folyó túlpartjáról:
- Medve! Medve! Gyere át!
Valami nagyon jó dolgot akarok mutatni neked!
- Hagyjál békén, nyuszika, nagyon jó nekem itt a málnásban.
- De medve, én egy hihetetlenül tuti dolgot mutatok neked, gyere át!
- Kopjál le nyuszika, én nagyon jól elhelyezkedtem itt a málnásban.
- De medve, te ilyen jó dolgot még nem is láttál, megmutatom, csak gyere át!
Végül a medve átúszik a marha széles folyón, és kérdi a nyuszikát:
- Na mutasd, nyuszika, mi az a jó dolog, de úgy vigyázz, hogy tényleg nagyon jó legyen, mert megverlek!
- Nézd, medve, milyen príma málnás van a túlparton!

A nyuszika már régen látta a rókát, és elindul, hogy meglátogassa. Odafelé azon gondolkozik, hogy hogyan is szólítsa.
Róka elvtárs? Azok az idők már elmúltak.
Róka úr? Urazza őt a fene.
Róka koma? A farkasnak komája, nem nekem.
Egyszerűen lerókázom.

A nyuszigyerek sírva megy haza. Az apja megáll előtte, feltűri a karjain az ingét, és így szól:
- Ki bántott fiam?
- A medve! - szipogja a kisnyuszi.
Az apja lehúzza a karjain az ingét és így szól:
- Te bajod! Miért szívóztál vele.