Julist elszerződtették cselédnek a szomszéd faluba, az országos hírű mintagazdához, aki állítólag takarékos természetének köszönhette a gyarapodását.
A lány pár hónapi munka után egyszer csak otthagy csapot-papot és hazaszökik az apjához.
- Hát beléd meg mi ütött, Julis? - kérdi az apja.
- Még nem telt le az esztendő!
- Tudom, édesapám, de idehallgasson: márciusban kimúlt a gazda tehene.
Egész márciusban marhahúst ettünk.
Áprilisban megdöglött az anyakoca, négy hétig nem volt más, csak disznóhús.
Azután májusban a kanca lehelte ki a páráját, úgyhogy májusban végig lóhúst ettünk.
- Julis, Julis, hát ez még nem olyan szörnyű!
- Igen, de most meg a gazda anyja van a halálán…

Két szöszi beszélget:
- Te, én azt nem értem, hogy ha villámlik, előbb látom a fényt és csak egy idő után hallom a hangját.
Szerinted miért van ez így?
- Te hülye! Hát nem tudod, hogy a füled hátrébb van mint a szemed!?

Nyuszikának aranyere van, elmegy az orvoshoz. Amikor a vizsgálat után visszamegy az erdőbe, a társai kérdezik kíváncsian, hogy mi volt.
- Hát a doki azt mondta, hogy toljam le a gatyámat, azután hajoljak előre. Majd bal kézzel megfogta a vállamat és jobbal meg turkálni kezdett a seggemben... Nem. Jobb kézzel fogta a vállamat és bal kézzel... Nem... Két kézzel fogta a vállamat... AZ A SZEMÉT DOKI!