Múlt éjjel nagyon magam alatt voltam, felhívtam a Lelki Segély vonalat.
Egy pakisztáni call-centerhez kapcsolt. Mondtam, hogy öngyilkos leszek.
Erre nagyon izgatottak lettek, és megkérdezték, hogy tudok-e teherautót vezetni.

Pistike karácsonyi levelet ír a Jézuskának.

Jézuska!
Egész évben jó voltam. Kérek szépen egy bicajt!
Összegyűri a papírt és kidobja, mert nem igaz. Írja:
Jézuska!
Az igaz, hogy nem voltam jó, de kaphatok egy bicajt?
Ezt is összegyűri és kidobja. Meglátja Szűz Mária szobrát az íróasztalán, bevágja az íróasztalába, bezárja és írja:
JÉZUS!
ANYÁD TÚSZ!
KÉREK EGY BICIKLIT!

-Ma-ma! Ma-ma-aaa!!
-Kussoljál!!! Ha még egyszer megmukkansz és mamázol, ronggyá verem a seggedet, te kis mihaszna éhenkórász!- fenyegeti meg az édesanyja Mórickát, aki sehogyan sem akar elaludni.
Kis idő múlva:
- Kovács Jánosné, szomjas vagyok.

A pesszimista olyan ember, akinek mindig igaza van, de sosincs öröme benne.

Cseng a telefon egy kupiban. Egy férfi hang - nőt szeretnék. Oké uram jöjjön hozzánk bátran, mindenben része lesz. Nem tudok, mert a háborúban elvesztettem mindkét lábamat és a kezeimet is. Hát akkor hogy tud telefonálni? Hát mit gondol, mivel billentyőztem?