Nagyon régen, amikor még létezett az NDK, életemben először repültem. Barátnőkkel utaztunk Drezdába, német géppel. A repülőtéren kiszúrtuk magunknak az egyik légikísérő férfit, német egyenruhában, aki ott sürgött-forgott, és nagyon jóképű volt. Nyíltan magyarul ecseteltük, hogy mit szeretnénk vele csinálni, úgy, hogy hallhatta. A leghangosabb persze én voltam, szépen mosolyogtam rá, ő szépen visszamosolygott. Amikor elhelyezkedtünk a gépben, bekötöm magam, a pasi megáll mellettem és kedvesen, a legtisztább magyarsággal megkérdezi:
- Kisasszony segíthetek valamiben?

- Jean, kifutott a tej.
- Pedig kulcsra zártam, uram.

Ha meg akarod tudni magadról az igazságot, ízes részletességgel, csak mondd azt a feleségednek, hogy kövér.

Feleség a férjének:
- Képzeld, tegnap, miután elaludtál, megvarrtam a lyukas nadrágzsebedet! Hát nem egy gondoskodó kis feleség vagyok?
- De igen - feleli a férj. Csak azt áruld el nekem, hogyan vetted észre, hogy lyukas a zsebem?!

— Mindig aggódom, amikor hétvégére elmész a haverjaiddal — mondja a csinos, fiatal feleség a férjének.
— Ne aggódj, drágám, hamarabb visszajövök, mint gondolnád — nyugtatja a férj.
— Hát éppen ez az!