Nagyon régen, amikor még létezett az NDK, életemben először repültem. Barátnőkkel utaztunk Drezdába, német géppel. A repülőtéren kiszúrtuk magunknak az egyik légikísérő férfit, német egyenruhában, aki ott sürgött-forgott, és nagyon jóképű volt. Nyíltan magyarul ecseteltük, hogy mit szeretnénk vele csinálni, úgy, hogy hallhatta. A leghangosabb persze én voltam, szépen mosolyogtam rá, ő szépen visszamosolygott. Amikor elhelyezkedtünk a gépben, bekötöm magam, a pasi megáll mellettem és kedvesen, a legtisztább magyarsággal megkérdezi:
- Kisasszony segíthetek valamiben?

- Doktor úr, a férjem egész éjszaka beszél álmában! Mit csináljak?
- Hagyja nappal szóhoz jutni, asszonyom!

Akkora paraszt vagy, hogy kapálásból diplomáztál.

Két egér beszélget a kamrában:
- Rád fog esni a margarin!
- Rámamargarin?

A kis unoka 8 éves kislány.
Kérdem tőle :
- Mit kérsz inni ? Kubut , ásványvizet , üdítőt , teát ?
Ő komolyan :
- Csak sima csapvizet !