16-17 évesen a telkünkön nyaralt egy pár osztálytársam, fiúk, lányok vegyesen. Kijártunk minden nap este a kocsmába, ahova a folyóparton vezetett az út, ahol este már a horgászok üldögéltek a félhomályban.
Kissé illumináltan indultunk haza az egyik este, amikor barátnőmnek pisilni kellet, és hogy előlünk elrejtőzzön, egy fa mögé bújt. Mi nem tudtuk azonnal felfogni, hogy mit csinál, csak amikor már csobogott a félhomályban. Ekkor szinte egyszerre vettük észre a fa mögött a foszforeszkáló kapásjelzőt. Az ügyes barátnőm előlünk elbújt és leguggolt egy békés horgász mellé pisilni. Mi annyira röhögtünk, hogy nem tudtunk szólni neki, így el is végezte a dolgát.
Amikor elkészült és húzta fel a gatyáját, akkor vette észre a horgászt, aki mozdulatlanul ült mellette fél méterre a kempingszékén, és nézte hogy mit csinál. Hazáig nem is tudom hogy jutottunk el, de végigröhögtük az utat.

- Akinek nincs leírva, az írja le mégegyszer!

- Doktor úr, a bátyám erősen köhög, és láza van.
- Magas?
- Igen, nálam egy jó fejjel magasabb.

Olyan kövér vagy, hogy ha megpróbál körberepülni a darázs, félúton megdöglik.

- Mit tartottak az ősmagyarok a lóbőrben?
- ???
- A lovat.