Julist elszerződtették cselédnek a szomszéd faluba, az országos hírű mintagazdához, aki állítólag takarékos természetének köszönhette a gyarapodását.
A lány pár hónapi munka után egyszer csak otthagy csapot-papot és hazaszökik az apjához.
- Hát beléd meg mi ütött, Julis? - kérdi az apja.
- Még nem telt le az esztendő!
- Tudom, édesapám, de idehallgasson: márciusban kimúlt a gazda tehene.
Egész márciusban marhahúst ettünk.
Áprilisban megdöglött az anyakoca, négy hétig nem volt más, csak disznóhús.
Azután májusban a kanca lehelte ki a páráját, úgyhogy májusban végig lóhúst ettünk.
- Julis, Julis, hát ez még nem olyan szörnyű!
- Igen, de most meg a gazda anyja van a halálán…

Egyik télen hallottam, 58-as buszon, lejtőn, éles kanyar, lefagyott úton.
- Most aztán nagyon tessék kapaszkodni, mert jégpályára érkeztünk.

- Végre a férjemnek megjött az esze.
- Beadta a válópert?

- Kelj fel fiam, indulnod kell az iskolába!
- Nem akarok, mama! Unalmas és az összes gyerek utál engem. Minek menjek?
- Egyrészt mert egy ötven éves férfinak el kell végeznie a kötelességét, másrészt mert te vagy az iskola igazgatója.

Mióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utolérhetetlen vagyok az ágyban.