Két sátorozó beszélget a nyári vihar után:
- A ti sátratokat is megrongálta a vihar?
- Nem tudom, még nem találtuk meg.

A jó főnök tekintete nyílt és őszinte. Egyik szeméből a nyílt utálat, másikból az őszinte rosszindulat sugárzik.

Iván eltávozást kap a seregből, hogy hazalátogathasson Szibériába. A parancsnoka megkérdezi:
- Aztán mi lesz az első dolgod, ha hazaérsz?
- Tudja, százados úr, egy éve nem láttam a feleségemet, így amint hazaérek...
- Khmm, értem. Na de mi lesz a második, amit csinálni fogsz?
- Leveszem a sílécemet.

Ha az idegenek olyan okosak, hogy bírnak utazni az űrben, akkor miért a leghülyébbeket rabolják el?

A mobiltelefonos, felvágós ukrán maffiózó odamegy a zöldségeshez:
- Hát ez mi? - kérdezi a zöldségestől, egy kupac almára mutatva.
- Alma. - feleli a zöldséges.
- Jó, akkor adjon belőle tíz kilót, de csomagolja be őket egyesével selyempapírba.
Az ukrán továbbmegy.
- És ez micsoda? - kérdi.
- Narancs.
- Adjon ebből is tíz kilót, de ezeket is csomagolja be egyesével selyempapírba.
Az ukrán rámutat egy dobozra:
- Hát ez meg mi?
- Az mazsola, de nem eladó.