Felirat a kocsmai pult fölött:
"Kérjük, ha azért jönnek ide, hogy felejtsenek, fizessenek előre!"

- Móricka, ti mit szoktatok enni otthon?
- Lámpát!
- Ez képtelenség!
- Dehogy! Anyu este mindig néha azt mondja az apunak: "Oltsd el a lámpát és tedd a számba."

A nyolcvanas évek közepén egy korszakalkotó műtétre kerül sor. Egy néger férfi baleset során elvesztett jobb középső ujja helyére egy fehér embertől származó ujjat varrnak fel. Egy idős sebész érdeklődéssel követi a műtéttel kapcsolatos cikkeket és interjúkat. Egy napon a buszon utazva felfigyel egy fogódzkodó fekete kézre fehér középső ujjal. Izgatottan szólítja meg a kéz tulajdonosát:
- Uram, nem is tudja mennyire örulök, hogy talákozhatom önnel. Szóval ön az a híres páciens. Mondjon valamit magáról! Hogy van? Hogy érzi magát így néhány évvel a műtét után? A kérdezett férfi morcosan reagál:
- Nézze, én egy egyszerű kéményseprő vagyok, épp a barátnőmtől jövök, és nem tudom, hogy maga mi a szart akar tőlem.

Két barát beszélget:
- Miért állsz ki az erkélyre, amikor az anyósod énekel?
- Tudod, nehogy azt higgyék a szomszédok, hogy verem.

Apaca all a tengerben mormogja imajat,
es a tenger nyaldossa a bokajat.
He mester ez nem rimel.
Semmi agaly, rimel majd, ha jon a dagaly