Drága szerelmem!
Tegnap este rád gondoltam. Legalábbis azt hiszem, te voltál az.
(Charles M. Schulz)

Tanár vagyok.
Elkezdődött az új tanév.
Imádom az új kihívásokat.
Holnap ki is hívok felelni egy új gyereket.

Elmegy egy legény a bálba, kinéz magának egy nagyon csinos lányt, aki a mamája mellett, a padon ülve várakozik, odamegy felkéri. Azt mondja a mama:
- Sajnos a lányomnak tőből le van vágva a lába, mindkettő, de ennek ellenére nincs akadálya, hogy táncoljon vele. Emelje fel, szorítsa magához és forgolódjanak!
Így is tesz a legény, közben észre veszi, hogy a leánynak csodálatos mellei vannak.
- Húha, nem is olyan rossz nő - gondolja.
Kioson vele a kert hátuljához, a nagy diófa alá, annak egy ága pont megfelelő.
- Kapaszkodj, mert, ha nem, ledoblak!
Mit tehet a lány, úgy csinál, ő meg mögé kerül és jól megkeféli.
Aztán beviszi és még forgolódik vele egy párat és visszaviszi a mamához:
- Köszönöm a táncot, igazán, nagyon kellemes volt.
- Én köszönöm, hogy visszahozta, tudja hányan hagyják felakasztva a diófán?

- Mi a különbség a szegény és a gazdag svájci között?
- A szegénynek saját kezűleg kell lemosnia a Mercédeszét...