Ceacuscu beszédet mond a román parlamentben. Az egyik hallgatója megveregeti az előtte ülő vállát:
- Elnézést, uram! Nem venné le a kalapját? Rosszul látok.
Az illető teljesíti a kérést, majd pár perc múlva újabb vállveregetés:
- Elnézést, uram! Nem húzódna egy kicsit kijjebb? Ugyanis takar a válla.
A kérést megint teljesítik. A harmadik vállveregetésnél az illető mérgesen hátraszól:
- Távcsövet ne adjak?
- Köszönöm, az van a puskámon.

- És mért nem lehet a Margithídon biciklizni? - Mert azon még lánc sincsen.

Apáról fiúra megy, mint a 220.

A bölcs rabbitól megkérdezik a tanítványai:
- Mitől édes a kávé? A cukortól vagy a kavarástól?
- Nu, természetesen a kavarástól.
- Akkor miért kell bele a cukor?
- Szamarak! Hogy tudjuk, meddig kell kavarni.

- Mit kérsz szülinapodra kisfiam?
- Egy sötét ebet a láncnál.
- Nem lenne jobb egy fényes?
- Nem, sötétet akarok!
- De kisfiam, sokkal szebb egy FÉNYES EB A LÁNCNÁL, AKARD!