Akkora az orrod, hogy ha elfekszel a kukoricásba azt hiszik csőszkunyhó.

Anasztázia grófnő és Tasziló gróf úr egy ménestelepet látogatnak meg. A kísérők lelkesen magyaráznak. Anasztázia grófnő éppen a fedezőménnél áll. A kísérője meséli, hogy ez egy ritka értékes állat, napjában többször is teljesíti kötelességét. Anasztázia grófnő megszólal:
— Kérem, hogy ha a gróf urat is idekíséri, ezt mondja meg neki.
Úgy is lesz. Mire a gróf úr kérdezi a kísérőt:
— Na és mindig ugyanaz a kanca?
— Természetesen nem, mindig más — válaszolja a kísérő.
— Na fiam, akkor a grófnőnek meg ezt mondja meg.

A repülőtéren az információnál egy kétségbeesett szőke:
- Kérem, nekem sürgősen fel kell hívnom anyámat a tengerentúlon. Nincs pénzem, de bármire hajlandó vagyok.
- Bármire?
- Bármire.
- Jöjjön hátra a raktárba! Csukja be az ajtót! Térdeljen le! Húzza le sliccem és vegye ki a szerszámot! Jó, kezdheti!
A szőke lassan a szájához emeli, majd félszegen megszólal.
- Anyu! Te vagy az?

-Mindig ásítozol, ha valamit mondok neked,
-szól a feleség a férjének.
-Nem ásítok, csak megpróbálok én is valamit mondani.