A kishivatalnok beront a főnökéhez. Kinyújtja a nyelvét, az arcába önti a kávéját, és a fejére húzza a papírkosarat.
Ekkor benyit a kollégája:
- Csak vicceltem, Józsi. Nincs is ötösünk a lottón...

Trabanttal szállni élvezet gyorsabban száll mint a képzelet...

Józsi bácsi áll a háza előtt, derékig az árvízben.
Arra jön egy csónak.
- Józsi bácsi! Jöjjön! Elsodorja a víz! -
Józsi bácsi felel:
- Én istenhívő ember vagyok, imádkozom, nem halhatok meg. - Csónak el.
Másnap egy hajó jön, Józsi bácsi nyakig víben, megint hívják, de a válasz ugyanaz:
- Istenhívő ember vagyok, imádkozom, nem halhatok meg.
- Az éjszaka pedig Józsi bácsi vízbe fúl.
Felkerül a mennybe, Szent Péterhez. Mondja neki:
- Miért kellett meghalnom? Folyamatosan imádkoztam!
- Szent Péter lapozgat a jegyzeteiben, majd megkérdi:
- Hogy is hívják magát?
- Kovács József
- Kovács József, Kovács József... maga meghalt?
Pedig küldtünk egy csónakot, meg egy hajót is!

Gyorshajtót elkap a rendőr, előveszi a jegyzetfüzetet:
- Neve?
- Mastapha Toktolobot Dzleiseshade.
- No, -így a rendőr, míg elteszi a tollat -, aztán nehogy még egyszer gyorshajtáson kapjam!