Ülök a lökösházi vonaton. A másik üléssorra leül egy úriember. Előtte szépen felakasztja a kabátját, felteszi a polcra a kalapját, sálját, táskáját, elővesz egy újságot és kényelmesen elkezd olvasni. Jön a haverom:
- Szervusz komám, te is Pestre mész ?
- Igen.
- Jaj, de jó legalább majd végig beszélgetünk.
Az úriember gyorsan összeszedi a cuccát és lerohan a vagonból, azt hitte, hogy rossz vonatra szállt. Utánaszaladok és nagy bocsánatkérések közepette tisztázom a félreértést.

Doboz alján: - Ne fordítsd meg! Óóó! Már késő.

Olyan nagy és büdös a szád, hogy ha hanyatt feküdnél a fűben, azt hinnék, pottyantós WC.

Az opera az, amikor egy fickót hátba szúrnak, és az nem vérzik, hanem énekel.

Géza megy az orvoshoz. Doktor úr szálka ment a nyelvembe, legyen szíves szabadítson meg tőle. Hát ez meg, hogy történhetett. Hát úgy puncit nyaltam. De hát abban nincsen szálka. De igen, mert a kerítésre volt festve.