Egy asszony együtt van a szeretőjével, mikor hallja, hogy nyílik az ajtó és hazajön a férje.
- Gyorsan, menj a sarokba!
Kapkodva befújja a szeretőt babaolajjal és púdert fúj rá.
- Meg ne mozdulj, amíg nem szólok - súgta neki - csinálj úgy, mintha szobor lennél.
- Ó kedvesem - szól a férj, mikor belép a hálószobába. Mi ez itt?
- Egy új szobor - vágta rá rögtön a feleség. Szabóék is vettek egyet a hálószobájukba. Olyan remeknek találtam az ötletet, hogy én is vettem egyet.
A férj megelégedett a válasszal és fáradtan lefeküdtek.
Hajnalban két óra felé felkel a férj, kimegy a konyhába, csinál egy szendvicset, hozzá egy pohár tejet és visszamegy a hálószobába.
- Tessék - mondja a szobornak, - egyél valamit. Én három napig álldogáltam a Szabóék hálószobájában, mint egy hülye és nem kínáltak meg semmivel.

A Rákóczi téren megszólít egy rendőr egy bájait áruló hölgyet.
- Maga mit csinál itt?
- Szobrozok.
- Az más. Művészkedni lehet.

- Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott csinálni, ha este nem tud elaludni?
- Én? Elszámolok háromig, és már alszom is.
- Tényleg? Háromig?
- Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.

Férj az anyósához:
- Anyuka, mondtam, hogy ne beszéljen magában. Utána nem fogja tudni, kitől hallotta azt a sok hülyeséget.