Még középiskolás voltam. Kosáredzés volt a suliba. Akkoriban a lányok lejárkáltak edzést nézni. Az egyik srác, Pepe, volt a sztár a lányok körében. Bár nem játszott valami ügyesen, de jól nézett ki, tetszett a lányoknak. A haverommal, Sanyival elhatároztuk hogy lealázzuk Pepét. Mi eléggé májerek voltunk, így a terv az volt hogy szuper játékunkkal lesöprünk mindenkit a színről, de főképp Pepét, akit ha lehet meg is alázunk. Oké. Aznap az összes alsógatyám elég büdinek bizonyult anyám meg nem mosott, így más lehetőség nem lévén a húgom bugyiját vettem fel. Ez egy csipkés rózsaszínű darab volt. Nagyban játszunk az edzésen, már zsákoltunk eléggé sokat mikor egyszer csak reccsenés. Gatyám leesett rólam, az alatta lévő bugyika is megrepedt. Tehát ott álltam kosárlabdával a kezemben, a gatya a bokámra lecsúszva, egy szakadt rózsaszín bugyiban. Mondanom sem kell, hogy Pepe röhögött a legjobban!

Azt gondolom, gondolkodom, tehát azt gondolom, vagyok.

moricka megy a repulogeppel talal egy aranynyaklancot mennek tovabb talal egy aranyorat mennek tovabb talal egy aranykarkotot mennek tovabb talkozik egy rohogo asszonnyal kerdezi moricka asszony maga miert rohog azert mert a ferjem akkorat purcolt hogy a budi felrobbant