Jean, maga tökéletes inas.
Már harminc éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha, egy cseppet sem löttyintett ki.
Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen.
A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek,
óvatosan visszaköpöm.

- Jean, hogy áll a barométer?
- Esett, uram.
- És mennyit?
- A falról a földig.

- Jean, ugorjon le a trafikba!
Kisvártatva nagy csörömpölés.
- Azért az ablakot kinyithatta volna.

- Miért olyan zöld az arca Jean?
- Egész úton a menetiránynak háttal kellett utaznom, és én azt nem bírom.
- Miért nem kérte meg a szemben ülőt, hogy cseréljen helyet önnel?
- Én akartam, de nem ült ott senki.

- Jean, ma este a kastély keleti szárnyában tálalja a vacsorát!
- Miért, uram?
- Mert azt mondta a fogorvosom, hogy pár napig a másik oldalon egyek.