A nyuszika már régen látta a rókát, és elindul, hogy meglátogassa. Odafelé azon gondolkozik, hogy hogyan is szólítsa.
Róka elvtárs? Azok az idők már elmúltak.
Róka úr? Urazza őt a fene.
Róka koma? A farkasnak komája, nem nekem.
Egyszerűen lerókázom.

A nyuszika sírva megy az erdőben. Találkozik barátjával a rókával, aki kérdezi hogy mi a baja. Mire a nyuszika:
- Látod azt a dombot?
- Látom. - feleli a róka.
- Ott erőszakoltak meg tegnapelőtt, tegnap, és ma is oda megyek.

A nyuszika odamegy a rókalyukhoz és bekiált a rókakölyköknek:
- Anyátok itthon van?
- Nincs.
- Szerencséje mert megkefélném.
Másnap megint arra jár és bekiált:
- Anyátok itthon van?
- Nincs.
- Szerencséje mert megkefélném.
Harmadnap megint arra jár:
- Anyátok itthon van?
Pechére a rókamama kirobban a lyukból, és elkezdi kergetni. Nyuszika fut, fut de nem bírja lerázni. Hirtelen átugrik két, szorosan egymás mellett álló fa között. A rókamama utána, de beszorul. A nyuszika megfordul, megkerüli rókamamát és így szól:
- Tudod, ha már egyszer megígértem a kölyköknek.

Nyuszika száll az erdő felett. Látja a medvét:
- Medve, medve, kérsz egy pofont?
- Kérek!
- Menj az erdő szélére, én is ott kaptam!